2016. augusztus 8., hétfő

1.FEJEZET

Sziasztok! Kezdeném azzal, hogy nagyon, de nagyon sajnálom, hogy ennyire sokat kellett várni az új részre! Nagyon rosszul osztottam be az időmet és ezért elhanyagoltam az írást. De most itt vagyok, és meghoztam az új részt. Köszönöm szépen a sok feliratkozót, és a kedves kommenteket. Nagyon, nagyon jól estek.:)
Remélem, elnyeri a tetszéseteket, habár nem lesz annyira ütős, mint akartam, de remélhetőleg tényleg tetszeni fog! Hagyjatok magatok után nyomot!
xx Haven B.


- Haven, ha tíz percen belül nem ülsz be abba a rohadt autóba, ki vagy rúgva! Érted? Nem hiszem el, hogy a cégünk legfontosabb fotózásán nem vagy itt! - ordibált velem a telefonba a főnököm én pedig néha felkuncogtam azon, hogy mennyire beosztja az időmet. Miután letette még gyorsan végig mértem magam és elindultam a lépcsőházban és miután kiértem beültem a kocsiba, ami a munkanapjaimon el szokott vinni.
- Szia, John. - vigyorogtam rá a sofőrömre és már mentünk is a helyszínre. Út közben barátnőmtől kérdezősködtem az állapotáról, hogy minden rendben van-e és hogy nem-e kell segítség. Azt mondta mindketten jól vannak, és hogy Louis a tenyerén hordozza, szóval menjek munkába. Hát jó.
- Mi a helyzet kicsi lány? - kérdezte John én pedig kicsit előrébb hajoltam szokás szerint, hogy válaszoljak.
- Semmi különös, fáradt vagyok. És veled? - kérdeztem vissza és megint rá mosolyogtam az előttem vezető emberre. Johnnal már hosszú ideje boldogítjuk egymást, pontosan két éve. Ő meg én az óta nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
- Semmi. Mitől vagy fáradt?
- Barátnőm terhes és egész este őt pátyolgattam. - motyogtam és leparkoltunk.
- Na, gratulálok neki. Te meg pattanj, mert Stevie tuti idegbajt kap. - mosolygott én pedig visszavigyorogtam és futni kezdtem az épület felé. Igen ez az én életem. Néha nyugis mégis pörgős.
- Haven, végre azt hittem már sose érsz ide! - kezdett el nekem beszélni Stevie. Nem igazán figyeltem, rá mert mindig az van, hogy ki sminkelek meg megcsinálom a haját valakinek és utána végig nézhetem a fotózást. Mindig ugyanaz a feladatom. - Értetted?
- Hogyne. - válaszoltam hanyagul majd beléptem a direkt nekem kialakított szobába. Akkor és abban a percben földbe gyökeredzett a lábam és mozdulni se tudtam.

Ott ült talpig feketében, elaludt hajjal és gyönyörű mosoly húzódott formás ajkain. Emlékszem a múltkor pont ilyen édes nevető ráncok jelentek meg arcán.
- Helló. - köszöntem rá, majd rám nézett. Tekintette pofátlanul végig mért és megállapodott az arcomon.
- Szia. - vigyorgott rám majd erősen gondolkozni kezdett. - Mi már nem...?
- De igen. Majdnem elütöttél. - emlékeztettem majd intettem, hogy jöjjön és üljön bele a székbe. Ő engedelmeskedett és beült a tükör előtti székbe. - Csak kis simításokat fogok végezni. A hajaddal pedig túl sok mindent nem csinálok, szóval hamar készen leszünk. - néztem rá a tükörben és elkezdtem a munkám.
- Figyelj, én még egyszer szeretnék bocsánatot kérni. A múltkor nem voltam a legjobb formámban. Szeretnélek kiengesztelni. - mondta nekem pedig a mosoly ráfagyott az arcomra. Hogy lehet valaki ennyire aranyos?
- Mivel? - kérdeztem a részletekre. Tekintette végig követte, ahogy ki fésültem a haját majd nyomtam rá hajformázó habot.
- Én egy vacsorára gondoltam. - szóval randi.
- Nem is tudom... - mondtam miközben erősen gondolkoztam.
- Filmezés nálam? - vetett fel egy újabb ötletet én pedig elnevettem magam.
- Rendben. - mosolyogtam rá, amit viszonzott is.

****

Mikor végre elkészültünk és már javába ment a fotózás, csörögni kezdett a telefonom. Zoe nevét jelezte ki, amit azonnal felvettem.
- Szia Zoe. Mi a helyzet? - kezdtem el járkálni a nagy helységben. Eközben néha oda-odapillantottam Zayn-re és akárhányszor ezt tettem mindig nézett. Egy idő után már túlságosan is zavarba jöttem tőle szóval megpróbáltam barátnőmre figyelni.
- ...és Lou úgy gondolta, hogy meg kéne ünnepelnünk, hogy babát várok. - fejezte be.
- Mikor is lesz? - kérdeztem miközben pakolni kezdtem.
- Ma este nyolctól. Muszáj ott lenned! - mondta én pedig elnevettem magam.
- Szerinted kihagynám? - kérdeztem és hallottam, ahogy felkuncogott.
- Na, jó megyek, mert Lou palacsintát csinált és van itthon Nutella. Puszi - hadarta el és válasz nélkül letette.
Miután sikeresen kimostam az alapozótól ázott ecseteimet és elraktam az elektronikus cuccokat késznek nyilvánítottam a rendrakást. A táskámba visszapakoltam a telefonom meg magamra fújtam a kedvenc parfümömből és kisétáltam. Stevie a főnököm az egyik lámpánál állt és figyelte a fotózást. Ügyeltem arra, hogy ne zavarjam meg a fotóst és oda mentem Stevie-hez.
- Mi a helyzet Haven? - kérdezte érdektelenül én pedig megforgattam a szemem.
- Haza mennék mivel itt végeztem és dolgom is lenne. - mondtam de Stevie csak hosszú percek múlva válaszolt nekem.
- Rendben menj. Holnapután nyolcra oda küldöm érted John-t. - mondta búcsúzóul én pedig bólintottam és elindultam a közeli buszmegállóhoz.
- Haven! - kiabált valaki utánam s vettem egy száznyolcvan fokos fordulatot. Hatalmas vigyorral érkezett felém Zayn én pedig egy apró mosolyt villantottam felé. - Nem cseréltünk telefonszámot. - mondta én pedig elnevettem magam. Egy filcet vettem elő táskámból és kevésbé látszó helyre felfirkantottam a számomat. Ő ugyan ezt tette majd rám vigyorgott, egy puszit nyomott az arcomra és visszafutott a fotózásra. A meglepettségemből telefonom csörgése ébresztett fel. Gyorsan elő vettem és rányomtam a kis zöld gombra.
- Zoella. Az előbb beszéltünk. Mi az isten... - káromkodtam volna, de belesikított a készülékbe.
- Louis megkéri a kezem!!!! Louis megkéri a kezem!! - sikította én pedig lefagytam. A barátnőm férjhez megy. A legjobb barátnőm férjhez megy.
- Ez... Nagyon jó hír... - mondtam akadozva közben pedig elindultam a buszmegállóba.
- Annyira boldog vagyok! - pityeredett el Zoe én pedig elnevettem magam. Hihetetlen ez a mai nap.

****

Rohantam, ahogy csak tudtam, mert késésben voltam. A busz késett fél órát, úgyhogy muszáj voltam csak átöltözni és már jönni is. A sminkem a buszon igazítottam meg, mert nem volt rá idő.
Épphogy csak beesek az ajtón, amikor meglátom a nagy ember tömeget. Váratlanul ért a dolog, mert én úgy tudtam csak páran lesznek itt.
- Tudom, tudom nem mondtam. Csak nyugi. - szaladt oda hozzám Zoe és ölelt meg. Visszaöleltem majd egy "kérem a magyarázatot" fejjel elindultam utána. - Úgy volt, hogy csak Liam-ék lesznek itt, de aztán Niall véletlenül mindenkinek elküldte azt az üzenetet, amit Harrynek szánt. Szóval most így ez lett. A jó hír az, hogy mindenki hozott vagy piát, vagy üdítőt esetleg rágcsát. - nevetett fel. Elmosolyodtam rajta, hogy a kis „összeröffenésünkből” egy rendes buli lett.
- Hát jó. De ne hagyd, hogy szétszedjék a házat. - mondtam és öntöttem magamnak egy kis vodkát, rá pedig narancsos üdítőt.
- Istenem. Kilenc hónapig pia nélkül? Mégis mi az Isten lesz velem? - kérdezte kétségbeesett arccal, amin felnevettem.
- Itt leszek én. - szólalt meg Lou és átölelte Zoella-t. - Szia Haven. - köszönt két puszival.
- Többiek? - kérdeztem.
- A kanapénál beszélgetnek. Épp próbálják Taylor Swift új dalát kielemezni. - nevetett fel Louis én pedig rá mosolyogtam majd elindultam hozzájuk. Amikor megtaláltam őket erősen nevetni kezdtek a következő klipen, ami a DNCE - Cake By The Ocean volt.
- Srácok, annyira azért nem vicces. - ültem le a fotelbe, amibe egy tál popcorn volt. Az ölembe vettem és enni kezdtem.
- Dobd a számba. - Nyitotta ki Niall a száját én pedig - mint mindig - elvétettem a dobást. - Nem hiszem el, hogy ennyire béna vagy. - nevette el magát. Elvörösödtem és a tévé felé fordultam.
- Karaokézzunk. Abban úgy is verhetetlen vagyok. - szólalt meg Harry. Rá néztem amolyan "ezt tényleg komolyan gondoltad?" Fejjel aztán elnevettem magam. Liam bólogatva megcsinálta a helyet aztán bedugta a mikrofonokat - amiket idő közben Niall gyorsan elhozott - és készen álltunk énekelgetni. Pár ember oda kóválygott hozzánk aztán elkezdtük. Niall kezdett egy rémes Gangnam Style-al aztán Louis is előkerült és elő adta a Locked Away c. számot. Zoe könnyes szemmel hallgatta mellettem, amin annyira mosolyogtam, hogy elfáradt a szám. Lou magához húzta a lányt és egy hosszú csókot adott ajkaira. Szeretném, hogy egyszer engem is ennyire szeressenek.
- Haven te nem szeretnél? - kérdezte Liam már úgy egy órával később. Körül néztem, és ahogy láttam a másik szobába kezdtek táncolgatni.
- Neeem, nem szeretnélek megsüketíteni titeket. - vigyorogtam rá. Elnevette magát aztán átölelte a vállam.
- Nagy bajban vagyok Hav. - mondta, amikor kiértünk a teraszra. Egyből rágyújtott, amit viszonylag toleráltam.
- Mi a gond? - kérdeztem aggódva. Arcán szomorú mosoly jelent meg.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. - mondta ki két slukk között. - És azt hiszem, ő ezt nem viszonozná.
- Liam ne legyél ebben olyan biztos. Sose tudhatod, amíg be nem vallod neki. - szóltam rá. Hiába látja mindenki ezt a magabiztos külsőt, ha belül igenis törékeny.
- De ha el is mondom neki, és nem viszonozza akkor mi lesz? - kérdezte kétségbeesetten én pedig elnevettem magam.
- Szerinted nemet mondana egy ilyen srácnak? - öleltem meg, amit viszonzott is.
- Nem tudom mi lesz. Lehet fel kéne hívnom. - gondolkodott hangosan én pedig bele kuncogtam a nyakába.
- Hívd fel. Hidd el, nem mond majd nemet egy randira. Én szurkolok majd. - vigyorogtam rá majd elindultam befelé.
- Haven! - szólt utánam. - Köszönöm. - mosolygott rám azzal az angyali pofival.

Egyedül sétáltam hazafelé, mert a többiek maradtak még. Nem bántam, mert legalább volt időm gondolkozni. Lehetséges, hogy nekem ez van megírva? Hogy segítek másokon csak magamon nem? Rajtam végre ki fog segíteni? - efféle kérdések cikáztak a fejemben, amikor megláttam egy kocsmát a másik oldalon. Egy alakot dobtak ki az ajtón, aki egy hatalmas ordítással adta az utcán lévők tudtára, hogy mennyire is fájt neki. Valami oknál fogva közelebb mentem az emberhez, mert tudni akartam ki ő. Csak akkor vettem észre, hogy szőkés haja van és hogy vékony testalkatú. Fél oldalra volt fordulva ezért közelebb mentem megnézni az arcát. Csak akkor ijedtem meg, mert a férfi... Zayn volt.
- Zayn... Zayn mégis mit csinálsz itt? - ijedtem meg és térdeltem mellé. A szemöldökénél felhorzsolódott a bőr a szája pedig erősen vérzett.
- Szórakozom... - nevetett s leheletéből áradt a savanyú piaszag.
- Bűzlesz... - közöltem vele miközben felültettem. Köhögni kezdett. Megijesztett, mert néha öklendezett is. - Oké hazaviszlek. - szólaltam meg és megpróbáltam felrángatni, amit nagy nehezen sikerült is. Többet kéne edzenem.
- Nem akarok szobafogságot. - színlelt sírást, amin egyébként nevettem volna, ha nem lenne részeg. Megfogtam a kezét és átlendítettem a nyakamon, hogy rám tudjon támaszkodni. Így indultunk tovább ketten és hirtelen azt se értettem, hogy mi a francot csinálok.

5 megjegyzés:

  1. Huuu máris imádom ahh nagyon jo lett siess a kövi résszel már kivancsian varom!:)

    VálaszTörlés
  2. Eljutottam ide is, hogy elolvassam és azt kell mondjam, hogy IMÁDTAM. Ideje lenne ha sietnél a következő résszel, mert nem akarok túl sokat várni ám. Ciki, de először azt hittem, hogy Zoe Louis-nak a húga, mert ugye Tomlinson-nak van írva a szereplőkhöz és ez a rész középig ebben a hitben éltem. Ciki.

    Millió puszi,
    EsmeeH.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök hogy neked is tetszett:D Neked is sietned kéne pár dologgal.:DDDD Na de most már legalább tudod ki kicsoda.xdd

      Törlés
  3. Szia Tegnap Találtam rá a blogodal el képesztő szuper már most imádom az egész sztorit és nagyon jó lett az első rész alig várom kövi részt :)

    VálaszTörlés